A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
Szegény rokon: mindig távoli rokon.
A fiatalok álmodják mindig az igazit, de az ágyukat az öregek vetik meg.
Ha egy makulátlan és kifogástalanul rendezett házban élnék, szeretet pedig nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő.
Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.
Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fűző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok!
Még csak egymagam valék
Tavaly ilyentájban,
Az idén már kettecskén
Vagyunk a szobában.
Furcsa lesz, ha már ez egy
Darabig majd így mén:
Esztendőre hármacskán,
Azután négyecskén.
Én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt.
Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
Az asszony a ház lelke, a család szíve volt. (...) Hivatása nem csupán abban áll, hogy szeresse otthonát, a házimunkát (mert nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha jól főz, állatokat tart és kertészkedik), hanem attól is, hogy a serdülő ifjúságból jó katonákat, jó magyar asszonyokat neveljen a köznek. (...) S nem közönséges szív dobogott az olyan nő keblében, aki kettős feladatában egyformán megállta a helyét.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem.
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Az ember érzi, hogy fontos, ezt azzal is bizonyítja, hogy mások élete fontosabb neki a sajátjánál.
Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.
Sok szülő többet foglalkozik a szomszéd gyerek viselkedésével, mint a sajátjáéval.
Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: "Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál", és te azt mondod, "Szótár", mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, "Ezt a hülyét!", na, ki az, aki tapsol és azt mondja, "Jó válasz, jó válasz!"? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Hogy milyen jól teljesítünk, az nem csupán adottságainktól és keménységünktől függ, hanem a társadalmi háttértől, összeköttetésektől, családi kapcsolatoktól, és - nem utolsósorban - attól, hogy milyen jól teljesítettek korábban szüleink. Az élet nem közönséges futóverseny, hanem váltófutás. Rengeteget számít, hogy az előttünk futónak mekkora az előnye, amikor átvesszük a kezéből a stafétabotot.
Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat.
A családi élet nagy ajándéka, hogy olyan emberekkel is közeli ismeretségbe kerülsz, akikkel amúgy szóba sem állnál.
Ha az öröklődés jön szóba, a tizenévesek szülei mindig egymásra gondolnak.
A kötelék mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Amikor úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor a családok leülnek az asztal köré, hogy együtt vacsorázzanak, hirtelen megjelenik a Szuperosztály szelleme, és lehetetlen álmokat kínál föl nekik: luxust, szépséget, hatalmat. És szétesik a család.
Testvérek nélkül az élet semmi. Még ha nem is vér szerinti testvér, akkor is nagyon sokat tud jelenteni egy ember. És ezt mind akkor veszed észre, amikor nem látod minden nap, nem beszéltek minden nap, de attól ugyan úgy szereted, mivel olyan mély nyomott hagyott benned.
Mondjak valami különöset? Nos, amikor apa lettem, megértettem Istent. Ő mindenütt jelen van, mert az ő műve a teremtés. Így vagyok én, uram, a leányaimmal. Csakhogy én jobban szeretem leányaimat, mint Isten a világot, mert a világ nem olyan szép, mint Isten, de leányaim szebbek, mint én vagyok.
Jegyezd meg, hogy az életben nincsenek barátok és még csak szerelem sem. Ha felnőttél, rá fogsz jönni, hogy az életben csak két fontos dolog van, amire figyelned kell: hogy szeresd a családodat és Istent, még akkor is, ha nem mindig adják meg azt, amire vágysz, mert csak ők tehetnek boldoggá. És soha, soha, de soha az életben ne legyél nyúlszívű. Ha felnőttél, érteni fogod, hogy ez mit jelent. Nagyon szeretlek!
A családban a legcsodálatosabb dolog az,hogy bár hibázik az ember, a család mindig mögötte áll,hisz a vér kötelez de a legfontosabb mégis az,hogy a szeretet ami összeköt,megbocsát.
Ó, mennyi baj, vívódás ez énnékem,
Ha itt volna, akkor hinné nékem.
Megcsókolnám lágyan szépen,
Ó, simogatná hajam szerényen.
Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyám.
Tini vagyok nagy gondokkal, örömökkel..
de gyermek vagyok, szüleimhez bújva SZERETETTEL!
- best friEND
- boy friEND
- girl friEND
- fri END
mért van END mindennek a végén?
mert egyszer minden véget ér..
de van egy kivétel : famILY , ILY= I Love You ♥ :)