Volt egyszer egy lány, aki születéstől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot, és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta.
Míg egy nap végre találtak donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.
Az operáció sikerült, mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is vak volt.
A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet, amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot, a levél végén állt egy mondat:
- vigyázz kérlek a szemeimre!..
Amikor először olvastam elsírtam magam rajt :’( !
Ilyen az önzetlen szeretet, ha nagyon szeretsz vkit képes vagy megtenni azt amit a fiú tett a lányért, de a lány már nem szerette igazán a fiút! Az a legszomorúbb az egészben h az emberek 99% olyan mint a történetben a lány, és csupán 1% olyan mint a fiú!